Ugyan ezen a héten csak két feladott darabom van, de azok tisztességesen megdolgoztatnak. Eddig általában 10-15 perc gyakorlással megvolt egy dal lényege, és aztán jöhetett a csiszolgatás, de ez a hét igencsak kivételesnek bizonyult. Az első dalt négy napig gyakoroltam, mire megadta magát és elkezdhettem a másodikkal is foglalkozni valamennyire.

A folyamat önmagában nem túl bonyolult, először bámulom a kottát, elemezgetem, hogy milyen ujjpozíciókra lesz szükség. Ezután a ritmusra még nem kifejezetten ügyelve megpróbálom a hangokat egy sorozattá fűzni, hogy ráálljon a bal kezem a váltásokra. Amennyiben vannak kifejezetten problémás részek, akkor azokat külön-külön is gyakorolgatom, hadd vésődjön be minél jobban a motorikus memóriába. Ha ez megvan, akkor jöhet a ritmus igazítása. Triviális esetben erre nincs is szükség, de néha annyira kifog rajtam egy-egy dal, hogy kénytelen vagyok begépelni a kottát MuseScore-ba és ott meghallgatni. Néha sokszor. Nagyon sokszor. Az utóbbi időben általában inkább ezzel kezdem péntek esténként, hatékonyabb módszernek bizonyult, hogy előre meghallgatok egy-egy darabot és hagyom ülepedni a dallamot. Így lesz nyolc napos egy hetem, már ami a gyakorlást illeti, pénteken duplázom egyet. Délelőtt még az aktuális darabokon végzem az utolsó simításokat, este meg már a következő heti kottákat gépelem befele bőszen.

Mikor már pontos a ritmus és az ujjak feladata is adott, következik a tisztogatás. Ekkor kezdem el feldolgozni a kotta vonókezelésre vonatkozó utasításait, ilyenkorra már képződött annyi rutin a darabot illetően, hogy az ilyen finomságokra is tudok elég figyelmet fordítani, de még nem égett be annyira a dolog, hogy túl keserves legyen korrigálni rajta. Eddigre már azt is alkalmam volt megfigyelni, hogy mely ujjváltásoknál nyúlok félre notóriusan annyira, hogy hamisan szóljon, az utolsó lépés ezeknek a kijavítása, már amennyiben sikerül, persze.

Az egész folyamat lényege voltaképp az, hogy a fejemben lévő dalhoz közelítem azt a valamit, ami a hangszerből szól, és ahogy telik az idő egyre kevesebb korrekcióra szorul és egyre kevésbé kell erőltetnem a fejemet, hogy mi lesz a következő lépés. Na ez tartott most négy napig az ominózus dalnál. Már csak kicsit szolul javítgatásra, és így maradt még két napom, hogy a második darabot is rendesen megtanuljam. Szerencsére az egy lényegesen könnyebben kezelhető négy negyedes dal, csak néhány intenzív ujjváltás van elrejtve benne nehezítésnek. De meglesz lassan ez is.