Kissé elhanyagoltam az írást az utóbbi időben, nem úgy a gyakorlást, és igencsak van miért. Ugyan érezhetően könnyebben tanulom az új darabokat és már az összetettebb dalokat is könnyebben sajátítom el, de a tiszta intonáció még nagyon messze áll tőlem. Első fekvésben az ujjak helye teljesen adott, és abszolút magabiztosan használom is őket, emelten, leszállítva, mikor hogyan kell, a darab hangnemének megfelelően, de az az egy-két milliméter tévesztés még mindig rendre becsúszik. Ezen pedig kizárólag a gyakorlás segít, így hát gyakorlok. Kicsit át is alakultak a fontossági sorrendek, így már a napi egy órán túl is előveszem a hangszert, amikor csak alkalmam van rá.

Az előző hetek húzósabb darabjai után újabban egy nagy csokor népdalt kaptam feladatul, amik egyrészt egyszerűbben játszhatóak, így jobban tudok az intonációra koncentrálni, másrészt ismerősek még gyerekkoromból. Kifejezetten jó élmény elsajátítani őket és megszólaltani a régi ének-zene órák dalait. Amiket anno természetesen a hátam közepére kívántam, de ez úgy tűnik mostanra gyökeresen megváltozott.

A párommal a héten volt szerencsénk részt venni az Arco kamarazenekar koncertjén, melyben a tanárom is fellépett brácsán. Sok Bachot játszottak, eredetit és az utódoktól is, voltaképp egy jóféle Bach zenei family reunion volt. Élvezetes koncert volt, és önkéntelenül is eljátszottam a gondolattal, hogy mennyiben alakulhatott volna másképp a hangszerekkel és a zenéléssel kapcsolatos viszonyom, ha gyerekkoromban némi ilyen irányú nyomással találkozhattam volna, vagy csak több lehetőségem lett volna megismerkedni ezzel a világgal. Kénytelen voltam bevallani magamnak, hogy amilyen csökönyös egy hülye voltam valószínűleg kényszerrel sem tudtak volna rávenni, így ahelyett, hogy az "elvesztegetett" gyerekkoromon keseregnék, inkább örülhetnék annak, hogy végül magamtól is csak rátaláltam a zenélés örömére. Ebben maradtam magammal. ;)

Balu barátom kifogásolta, hogy nem osztottam meg felvételeket már jó ideje, így neki ajánlom ezt a remek ír dalt, ha már amúgyis Írországban kötöttek ki a családdal. Frissen tanult nóta egyenesen tegnapról, még meleg.

Szintén neki készülök nagy titokban egy darabbal, de azt most nem osztom meg, mert rettenetes lett, még további csiszolásra szorul.

Pluszban egy kis magyar népdal dömping:

Még azt mondják:

Elvesztettem páromat (variáció):

Kis kece lányom:

Bónusznak pedig egy egyszerű kis On the Meadow: 

A minőségért elnézést kérek, sebtiben vettem fel, így nem szól túl jól és újrajátszani sem volt nagyon alkalmam hogy korrigáljam a hamiskásra sikeredett hangokat.