Ugyan hasonló állapotok uralkodnak a városban, épp csak döglött tauntaunokat nem kell kerülgetni (még), de ez nem rettent vissza, rendületlenül járok az órákra.

A múltkori duplázós hétnek végül meglett az eredménye, sikerült leküzdenem a darabokat és haladtunk tovább. Úgy általában magabiztosabban harapok bele azóta az új dalokba és a húrok és ujjak közötti váltás is jóval zökkenőmentesebb lett. Sok pozitív visszajelzést ugyan nem kaptam, de a negatívak csökkenő mennyisége arra enged következtetni, hogy valamennyire haladok. Ha nem lenne akkora felfordulás a gépem körül, mint amekkora van, akkor összedugnám az erősítőt, és feljátszanék párat a friss dalok közül, demonstrálandó, hogy nem csak a levegőbe beszélek, de sajnos rumli van. Ellenben ma megjött végre az új tápom, így hamarosan helyreáll a rend, akkor bepótlom izibe, van egy-két szép dal közöttük.

Ma ízekre szedtük a kéztartásomat és Zoltán megpróbál a helyes útra terelni, de sajnos megszoktam a jelenlegi nem túl helyes tartást, így ez kemény menet lesz. A javított verzióban ugyanis széthullik az eddig megszerzett rutinom, de muszáj lesz erőltetni, mert a jelek szerint a mostani tartás az intonációs hibák melegágya.

Viszont új élmény, hogy ad-hoc dolgokat is el tudok játszani, egy mai friss dal első öt hangja ugyanaz, mint egy másik dalé, és természetesen a másik azonnal befészkelte magát a fejembe, így az ötödik hang után folyton belezavarodtam, hogy mit is játszom. Zoltán kérdezte, hogy melyik dal az, de mivel a címét nem tudom, ezért inkább eljátszottam, hogy hogyan folytatódna. Ilyet eddig nem tudtam.

A hét további újdonsága, hogy hangolom a hegedűt, ugyan még nem hallásból (szép is lenne), hanem egy remek Androidos alkalmazással (gStrings).