Idén eleddig ugyan még nem sikerült írnom semmit, de az, hogy nem adtam mostanában életjelet még véletlenül sem jelenti azt, hogy szüneteltetném, esetleg feladtam volna a hegedűtanulást. Továbbra is járok a tanáromhoz hetente, és tolom a gyakorlatokat naponta. Közben kivégeztem a Hegedűiskola II-t, most a III-IV (dupla könyv) harmadánál járok (plusz a kiegészítő kották Hohmann-tól és Wohlfahrt-tól). Még mindig az első fekvés az egyetlen, de kicsit előrelapozva már ott sandítanak az egyéb fekvések is, úgyhogy hamarosan beüt a ménkő és tanulhatom újra az intonálást. A gyakorlódarabok az utóbbi időben erősen eltolódtak a technikai gyakorlatok irányába a dalocskák helyett, előkék, utókák, kettős fogások, akkordok és más ilyesmik vannak minden mennyiségben. Ezen kívül olyan remek problémákkal kell még megküzdenem, mint a folyton útban lévő jobb hüvelyk körme, ami mindig belerondít a vonó stabilitásába (esküszöm, nem tudom annyira levágni, hogy ne legyen útban), vagy a bal és jobb kéz megfelelő összeszinkronizálása. Így hát a heti kötelezők mellett - vissza az alapokhoz alapon - rengeteget próbálom korrigálni a vonókezelést, meg úgy általában tudatos fegyelmezettséget vinni a játékomba. Az esti tévézés közben például egy fakanállal edzem a jobb kézfej és az ujjak ruganyosságát. A vastagsága tökéletes, és a ceruzával ellentétben nem középen van a súlypontja, hasonlatosan a vonóhoz. Kiböktem egy Vivaldi darabot is, hogy megtanuljam (RV199.2), ez nem annyira gyilkos, és egyetlen hang kivételével az egész az általam is játszható tartományban mozog. Persze dugig van előkékkel és trükkös kötésekkel, de azért alakulgat. Szóval könnyebb nem lett semmi, sőt, de továbbra is nagyon szórakoztató hegedülni.