Mivel a tanárom elutazik bő három hétre, így úgy gondoltam ez remek alkalom lenne arra, hogy végre erőt vegyek magamon és teljesen átalakítsam, hogy mit is csinál a bal kezem. A probléma ugye adott, nem jól fogom a hegedű nyakát, a mutatóujjam töve folyamatosan hozzáér a fogólap széléhez, és bár szorítani már rég nem szorítom a nyakat, ez akkor sem helyes kéztartás, ráadásul a későbbiek során sok mindenben akadályozni fog. A feladat is adott, állandó hézagot tartani a nyak és a tenyerem között. Ez lenne az elmélet. A gyakorlat pedig az, hogy azonnal lecsúszik a hangszer a hüvelykujjamról, amire elvileg stabilan kéne támaszkodnia.

Miután kiolvastam a témában az internetet, hatszor rákérdeztem mindenre Zoltánnál és megnéztem háromszor Menuhin bal kezet taglaló videóját, eljött a kísérletezés ideje. A móka ebben, hogy amíg ezzel szórakozom, addig rendes gyakorlásra nincs mód, mert minden változtatással borul a bal kéz helyzete, innentől borul az intonáció, a stabilitás, teljes a káosz. A mai napot arra szántam, hogy megtaláljam a megfelelő kéztartást, és úgy néz ki megvan a tuti megoldás.

Egészen elképesztő, hogy milliméteres módosításokon múlik az egész:

1. Túl meredek a hüvelykujjam, ezért csúszik le róla a hangszer. Vízszintesebben nem tudom tartani, mert nem engedi az ízület. A megoldás: jobban el kell forgatni a csuklómat. Mellékhatás: a kézfejem magasabbra kerül. Nahát, pont ezt mondja Zoltán meg Menuhin is, hogy így kéne állnia a kézfejnek, hogy az ujjtövek a fogólapnál magasabban helyezkednek el.
2. Eddig remek, viszont ettől többé már nem egyenes az alkarom és a kézfejem, ami nem jó. Ha kiegyenesítem őket, akkor meg görcsbe áll a bicepszem, ez nyilván nem jó. Megoldás: beljebb forgatom a könyökömet. Nahát, pont ezt mondja Zoltán minden alkalommal, hogy forgassam beljebb a könyökömet.
3. Szuper, viszont ettől feszül a bal vállam, ami megint nem jó. Megoldás: hátrébb húzom a vállam. Nahát, pont ezt mondja Menuhin.

Ha minderre figyelek, akkor nincs feszültség a bal kezemben, minden porcikám úgy áll, ahogy annak állnia kéne (elvileg), és megvan a hőn áhított hézag is. Sőt, ebben az állapotban végre keresztben is le tudom fogni a kettős fogásokat, amiben eddig mindig akadályozott a rossz kéztartás. Persze ez az állapot tart nagyjából három ütemig, aztán elkezd szétesni, és közben extra hamis a játékom is. Kíváncsi vagyok elég lesz-e ez a három hét, hogy mindezt megszokjam és visszakeveredjek arra a szintre, ahol a helytelen kéztartással tartanék.

A tanulság: rengeteg apró dologból áll össze a helyes kéztartás, és ezek a nyomorult ízületek rendszert alkotnak, egyáltalán nem biztos, hogy a probléma oka ott keresendő, ahol az a legszembetűnöbben jelentkezik. Ellenben a tanárok nem meglepő módon nem beszélnek hülyeséget. ;)