Nyakunkon az év vége, és idén nem kifejezetten sikerült elégszer billentyűzetet ragadnom élményeim megosztására. A tanulás természetesen nem maradt abba, mindössze beszámolóim maradtak el. Ezt szeretném most sebtiben pótolni egy évzáró összefoglalóval.

Sűrű esztendő volt az idei, mind munka, mind magánélet szempontjából. A nyár magasságában erősen belassult a fejlődésem, de őszre valamelyest sikerült utolérnem magamat, akkor viszont az elektromos cigaretta körüli hacacáré kezdett el elvinni rengeteg időt. A téma civil aktivistájaként a szabadidőm jóformán megszűnt létezni, volt hogy csak heti egy-két alkalommal tudtam gyakorolni, és volt olyan darab, amit több, mint két hónapig nyúztam, mire Zoltán rábólintott, hogy ez így már rendben, haladhatunk tovább.

Mindezektől függetlenül sikeres évnek bizonyult az idei is, rengeteg dolgot tanultam. Nyáron megkaptam parancsba, hogy tegyem félre az elektromos hegedűt, és kezdjek el csak az akusztikus hangszeren gyakorolni, mert annyival tompábban szól önmagában az elektromos, hogy mint kiderült, teljesen elmulasztottam mellette elsajátítani a hegedű normális megszólaltatásának fortélyait. Azóta sokat javult a helyzet, de még mindig hajlamos vagyok nem kellőképp ráereszteni a karom súlyát a vonóra, és eképp húzni kifelé a hangokat.

Megtanultam továbbá többé-kevésbé rendesen megtámasztani a hangszert a hüvelykujjamon, hogy közben ne szorítsam a nyakát. Ez is messze még a tökéletestől, mert automatikusan kéne, hogy menjen, de még mindig komoly összpontosítást igényel, hogy ne álljon vissza a bal kezem a megszokott, kényelmes, korábbi állapotába.

A legnagyobb eredmény viszont az, hogy megtanultam fekvést váltani. Elsőre nem nagyon hittem, hogy ezt épeszű időn belül el tudom majd sajátítani, rettenetesen nehezen indult. Korrigálni kellett a balkéz technikáján rengeteget hozzá, meg valahogy feldolgozni fejben, hogy felcserélődtek az ujjakhoz társított hangok, de mostanra már viszonylag magabiztosan váltogatok az első három fekvés között, akár darab közben is.

Picit jobb lett volna, ha több időm jut a hegedűre idén, de igazából nem rohanok sehova, amennyi időt rá tudtam fordítani, azt örömmel rá is fordítottam. Hegedülni még mindig nagyszerű, sőt, egyre inkább az, ahogy tárul ki a világ tanulás közben. Ha valaki mindig szeretett volna belekezdeni, de sosem tette, az nyugodtan vegye fel az újévi fogadalmak közé, csak aztán ne felejtődjön el a szilveszteri dzsemboriban. ;)

Kellemes Ünnepeket mindenkinek, viszlát jövőre!