Oszlanak a felhők húrcsere fronton, így másfél héttel később már majdnem ugyanúgy tudok rajta játszani, mint az előzőn. Sikerült megtalálni a probléma okát, ami abban áll, hogy az új húrok lényegesen merevebben mint az előzőek voltak, ugyanakkor kevésbé bordázott a felületük. Ez a kettő kell ahhoz, hogy a korábban említett förtelmes hangokat hozzam ki a hangszerből, ugyanis a bordák hiánya miatt a vonó könnyebben elkalandozik a fogólap irányába, ahol a húr merevsége miatt már nem tudja úgy megzengetni azt, hogy rendesen szóljon.

Szóval lehet ezeken a húrokon rendesen játszani, csak nagyon oda kell figyelnem, hogy helyesen tartsam a vonót, ami voltaképp cél is lenne, vagyis végülis még valami jó is származik ebből az egészből hercehurcából. Amikor épp jól szól, akkor egy jóval érdesebb és teltebb hangot produkál, mint az előző húrkészlet, ami igazság szerint egyre jobban kezd tetszeni. Viszont ha ezekkel a húrokkal kezdtem volna tanulni, az kínszenvedés lett volna, nagyon nagy mázlim volt a hangszerhez alapból adott húrokkal.

A tanulság: sosem fogynak el azok az apró kis gonoszságok, amik újabb és újabb akadályokat gördítenek a mit sem sejtő hegedűs útjába. De legalább nem unatkozunk.

Bónusz tanulság: nagyon jól válaszd meg a húrokat, hogy mivel kezdesz el tanulni. Könnyen ezen múlhat, hogy megutálod vagy megszereted.