Nagyon vártam a mai alkalmat, hogy megtudjam mennyit ért az elmúlt öt nap gyakorlása. Mint kiderült sikerült napról napra kicsit eltérnem a helyes tartástól, így mostanra nagyon magabiztosan megtartom a hegedűt, csak nem éppen jól ;)

Mindenesetre sikerült átbeszélni, hogy hol a probléma, így tudok mit javítani a tartáson, deviáns végtagjaim újra nekifuthatnak a feladatnak, de ezúttal már nem a startmezőről, hanem az első kockáról. Ez is valami.

A nap tanulsága továbbá, hogy meg kell tanulnom lazítani, mind magamon, mind az ízületeimen. Egyrészt feleslegesen gyorsan pengetek, és a direkt lassút is önkéntelenül begyorsítom, másrészt a nagy koncentrálásban megfeszítek olyan ízületeket, amiket pont nem kéne. Ennyit arról, hogy laza gyerek vagyok-e.

Bónusz feladatot is kaptam, hogy a jobb kezem se unatkozzon, a vonótartásra való felkészülés folyamatának jegyében egy kis kontrollált lezserkedés lesz terítéken, ceruza segédletével. Értem, felfogom, triviális, és mégis bazi nehéz, a hüvelyk- és kisujjam fellázadt ellenem és önálló életet élnek, amikor csak tehetik.

Mellékszál, hogy a frissen vágott körmeim nem elég rövidek, Zoltán körömcsipeszt javasolt, amit viszont gyerekkorom óta gyűlölök, így jobb híján reszelgetésbe fogok menekülni. Ha más nem is, de legalább remekül manikűrözött leszek.

Más: nagyméretű, strapabíró befőttesgumit keresek, azt a fajtát, ami csúzlihoz is jó lenne, akinek van felesleges kérem ne fogja vissza magát.