Oda vagyok meg vissza. Gyakorlás szempontjából nagyon ramaty hetem volt, sok munkával, kevés hegedűvel, így tartottam tőle, hogy nem fogok ma valami jól szerepelni az órán. Ráadásul rohangálásból érkeztem, felpörögve, teljesen szétszórt hangulatban, nem igazán éreztem, hogy eléggé összeszedett lennék a játékhoz.

A korábbi kétszólamú darabokat játszottuk és nem kifejezetten remekeltem a második szólam szerepében. Viszont Zoltán addig javítgatott, míg végül elfogadható módon kísértem a játékát, így csak csurrant-cseppent egy kis sikerélmény. Na de aztán. A skálázást kellett ismételnem különféle vonóvezetési variációkkal, ami összesen úgy kétszáz alkalmat ad arra, hogy hamisan fogjak le egy hangot, viszont csak három-négy alkalommal lettem kijavítva a nem tiszta hangok miatt. Mindezt orbitális sikernek könyvelem el, lassan, nagyon lassan, de azért kezd leülepedni bennem a tiszta intonálás készsége. Persze ez csak skálázás, összetettebb játék esetén már jóval többet tévesztek, de valahol el kell kezdeni.

A heti újdonság a leszállított második ujj használata. Ezzel együtt már 24 hangot szólaltathatok meg legálisan az első pozícióban a 28 lehetségesből, így gyanítható, hogy lassan eljön a második pozíció ideje, amikor majd szépen kezdhetem újratanulni az intonálást a nulláról. ;)

További mérföldkő, hogy végre összeállt a kép a fejemben a kotta hangnembeli előjegyzéseit és ezek ujjpozíciót befolyásoló hatásait illetően, magyarul megtanultam, hogy melyik ujj törzshang és melyik származtatott, és kis olvasgatás után ki tudom számolni, hogy mit kell felemelni és mit leszállítani. Épp időben, mert kezdenek szaporodni azok a darabok, amik ezt erősen használják is.

A ritmussal, ritmusváltással viszont továbbra is vannak gondjaim, kiváltképp 3/4-es ütemben, így erre valahogy jobban rá kéne gyúrnom. Mindenesetre ahhoz képest, amilyen fos volt ez a hét, kifejezetten jó hangulatban és élménydúsan zárult. A hüvelykujjam is lassan begyógyul végre, így minden klafa.