Na most pénteken éreztem először nagyon bénának magam. Továbbléptünk a hangok lefogása felé, ami arra épülne, amit eddig bal kézzel gyakoroltam, de valahogy sehogy sem sikerült megbízhatóan és reprodukálhatóan összehozni. Hazafele ezen morfondírozva arra jutottam, hogy muszáj lesz többet gyakorolnom, ha ez ilyen nehézkesen akar kézre állni. Érdekes, hogy otthon egyből jobban ment, lehet, hogy a drukk tett keresztbe nagyon, mikor először próbáltam. Most két nappal később már egész tűrhetőnek tűnik a dolog, bár a félhangnyi elcsúszásokat még nem veszem észre teljes biztonsággal a gyakorlás hevében, de készítettem pár midi filet mintának, ezeket meghallgatva könnyebb korrigálni. Mindeközben a bal középső- és gyűrűsujjam kezd kellemesen érzéketlenné válni, a jobb mutatóujjam pedig egy tetszetős vízhólyag nevelésére adta a fejét a sok pengetéstől.

Hogy a vonó se unatkozzon sikerült egy kis áttörést elérni a vonókezelés terén. Zoltán töretlen türelemmel találja ki az újabb vonó felvételi és hangszerre helyezési módszereket nekem, ezúttal sikerült egy olyat kifundálnia, amit végre nem bénázok el. A korábbiaknál valahogy mindig behajlítottam a csuklóm, mire felemeltem a karom, de ezzel most egész más. Néhány kérdés is felmerült bennem az előző hét során, ezeket átbeszélve és felfogva még pár vonó tartási anomáliát kigyomláltunk, így már bár tökéletesnek még semmiképp nem nevezhető, de egészen konzisztens módon húzgálom a vonót az üres húrokon, anélkül, hogy a csuklómmal, a hüvelykujjammal vagy a kisujjammal valami kimondhatatlan barbárságot művelnék közben. Eddig ez nem volt jellemző a vonójátékomra, úgyhogy bizakodom erősen.

Kinga nagyobbik hugával is sikerült találkozni végre, aki ugyan jelenleg passzív a témában, de korábban évekig járt hegedűórákra. Tanulságos volt nagyon, elmesélte, hogy ő hónapokig csak a pengetést tanulta, úgyhogy nem vagyok lekésve semmiről, sok vidám, pengetéssel teli hosszú hónap vár még rám is. Vele beszélgetve ismét tudatosult bennem, hogy fényévekre vagyok egy értékelhető minőségű hegedűjátéktól, ezt a tényt pedig meglepő módon egyáltalán nem nehéz elfogadnom, nagyjából olyan, mint belegondolni, hogy évek múlva sokkal több ősz hajszálam lesz, mint jelenleg.

Este pedig Balanescu Quartet koncert, reményeim szerint néhány hónapra elegendő inspirációval távozom majd az eseményről. ;)