Kivégeztük az első kottáskönyvemet, úgyhogy most hajkurászom a következőt, addig meg a töltelék kottákból vannak feladataim. Ha lesz egy kis időm végre, akkor végigveszem újra az egészet, és kigyűjtöm a kedvenceimet, de hogy erre mikor kerül sor, arra nem mernék ígéretet tenni.

Két hete egy kissé kicsúszott a talaj a lábam alól, mert Zoltán felfedezte, hogy elkezdett elkolbászolni a kezem a nyakon, így már az alaphelyzet sem stimmelt, úgyhogy egy hétig nagyjából percenként nézegettem, hogy jó helyen van-e, és teljesen elbizonytalanodtam, hogy épp félrefogtam egy hangot, vagy csak a kezem van rossz helyen. Két napig a tiszta hangokat is hamisnak hallottam. ;)

Viszont az elmúlt hét rendkívül kiegyensúlyozott volt, ugyanis kaptam egy leszúrást meg egy kvázi dícséretet is, hogy teljes legyen a spektrum. A leszúrást azért kaptam, mert kvázi használhatatlan az a módszer, ahogy megtanulom a darabokat (kottából bebifláz, fejből gyakorol, kottára többet rá nem néz), a dícséret meg igazából egy ténymegállapítás volt csak, miszerint "egész hosszú részeket tudsz ismeretlen darabokból kottából játszani". Én mindnesetre dícséretnek vettem, rámfért. ;)

Szóval igen, ahogy eddig tanultam az valóban a darab ismeretének az illúzióját adja csak. Nagyon sokszor előfordult, hogy a szerintem kívülről ismert darab egy triviális szakaszán lefagytam és pont annyi időre esett ki a fejemből a következő lépés, hogy megakadjon az egész játék. Erre lenne ugye ott a kotta, de hát nekem muszáj megpróbálnom okosabbnak lenni több száz év jól bejáratott hagyományánál. Így a feladat adott: meg kell változtatnom a rosszul berögzült tanulási szokásaimat.

Ezen felbuzdulva ezen a héten folyamatosan arra kényszerítem magam, hogy kövessem a kottát, és értelmezzem is, amit ott látok, ne csak a szememet túráztassam. Baromi szokatlan volt elsőre, meg másodikra is. Viszont a harmadik napra elkezdett bejáratódni a dolog, és döbbenetes módon ugyanúgy berögzülnek a darabok egy idő után, talán még egy kicsit könnyebben is, mint előtte. Mindezt úgy, hogy közben folyamatosan tudom, hogy hol tartok, és már két-három ütemmel előre járok fejben, hogy mi is következik majd. Három nap után három, a szokásosnál kicsit nehezebb darabon vagyok túl, úgyhogy igencsak hatékony ez a módszer, mindössze egy kis fegyelemre van szükség hozzá. Húsz év múlva majd tutira megy már szigorú önkontroll nélkül is. ;)