Eljött hát ez a nap is, szerepet kapott a pengetésben a kisujjam, majd Zoltán felszólított, hogy akkor ezt az egészet újra, de ezúttal vonóval. Utoljára jó tíz napja próbálgattam itthon ilyesmit saját szakállamra, keserves eredménnyel, így nem voltak vérmes reményeim. Ezzel szemben nagy meglepetésemre nem is sikerült olyan vészesen. A precíz intonációval vannak problémák és a kisujjam kifejezetten görcsösen fogja le a húrokat, de a két kéz együttes használata valahogy sokkal jobban ment, mint vártam.

Úgy tűnik az elmúlt hetek gyakorlása nem volt hiábavaló, láthatatlanul és váratlanul belém épült néhány készség menetközben, amiről nem is tudtam, hogy ott van. Mostantól kevesebb pengetés és több hegedűjáték vár rám, hatalmas sikerélmény ez számomra. ;)