Régóta foglalkoztat a hangszeres zenélés gondolata, de valahogy sosem jutottam elhatározásra, már abban sem, hogy milyen hangszert válasszak. Gitár, zongora, szaxofon? Egyaránt tetszik mindegyik, és így elég nehéz döntésre jutni. Ha gitár, akkor milyen gitár? Mi van, ha basszust választok és aztán rájövök, hogy mégsem azt kellett volna?

A zenék között kolbászolva ráakadtam Vanessa Mae könyvtárára, és ott jött a felismerés: az elektromos hegedű hangzásában több hangszert is képes lefedni, nem kergetem vele az őrületbe sem kedvesem, sem a szomszédokat, és annyi elrettentő információ lelhető fel a hegedű tanulási görbéjéről, hogy ennél nagyobb fába aligha vághatom a fejszém, így kihívásnak is méretes darab. Az elektromos hegedű kínálat gyors feltérképezése és számtalan bemutató videó után még inkább megerősödött az elhatározásom, így bő két hete megszületett a döntés: hegedülni fogok.

Harmincöt éves vagyok, zenei előképzettségem nincs, az általános iskolai ének-zene órákat és egy húsz évvel ezelőtti kérészéletű autodidakta kiruccanást a billenytűsök irányába aligha vehetünk annak, így mindez érdekes kalandnak ígérkezik. Remélem néhány év múlva az itteni posztokat újraolvasva mosolyogni és nem sírni támad majd kedvem, de hát az út a lényeg, ugye, nem a megérkezés. Kalandra fel!