Ma reggel megvolt az első igazi hegedű órám Bakaja Zoltánnal! Zenélés természetesen még nem történt, átvettük az alapokat, a hangszer felépítését, helyes tartását és a vonó karbantartását. Szerepjátékos analógiával élve karaktert generáltunk. A Stingray sajátságos felépítése miatt egyedi hangszer felvételt kellett kimódolni, ezt fogom gyakorolni az elkövetkező héten, valamint a helyes kéztartást némi pengetéssel egybekötve, hogy ne legyen túl egyszerű a dolog ;)

Kívülről nézve triviálisnak tűnik, de kipróbálva már látható, hogy nem kevés gyakorlást fog igényelni már az is, hogy rávegyem a testem, hogy elfogadja és megszokja a megfelelő beállást és kéztartást, ne hagyjam önálló életet élni a vállam, a hüvelykujjam és a csuklóm (a többiek egyelőre jól viselkednek). Mivel ilyen fajta nevelésben külön-külön testrészeim eddig nem részesültek, ezért meglehetősen szokatlan mindez, de ha nem fegyelmezem meg őket, akkor egy életre beég a motorikus memóriámba rosszul, ami felér egy rajtvonalon pofáraeséssel. Eddig sosem értettem, hogy mi a kunszt abban, hogy a modellek újratanulnak járni, de már kezdem kapisgálni.

Most kezdi megbosszulni magát a hosszú évek során tökélyre fejlesztett puhányság, nagyon úgy néz ki, hogy egy kis hát, váll és derék edzésre szükségem lesz. Ami persze nem baj, de ha nincs a hegedű valószínűleg sosem venném rá magam, így járulékos szükségszerűségként viszont könnyebben beadom a derekam ;)

Lényeg a lényeg, nagyon szórakoztató volt az első órám, és határozottan izgalmas, ahogy résnyire nyílt egy eddig ismeretlen ablak, és már picit belátni rajta egy teljesen új világba.