Három kellemes meglepetésben volt részem a héten, az egyik, hogy Kinga rámrontott gyakorlás közben, mert olyan hangokat adtam ki, hogy azt hitte, hogy bekapcsoltam a tv-t és onnan szól a hegedű. A másik, hogy kezd hozzám nőni a hangszer, időnként egészen természetesnek tűnő érzés már tartani, megszólaltatni, oldódik a görcs. A harmadik pedig, hogy Lajkó Félixet hallgatva elkezdett derengeni, hogy épp melyik húron játszhat, amiben persze könnyen tévedhetek is, az ő tudásával nem feltétlenül szorul rá a húrváltásra egy kis hangtávolság miatt, de mindenesetre kezd beégni az agyamba a G-D-A-E mint referenciapontok. Szóval jó kis hét, és holnap még órám is lesz, vasárnap meg Balanescu Quartet.