Nagyjából így tudnám jellemezni a heti teljesítményemet. Az alkar és a kézfej vonókezelésnél már egész jó, de cserébe széthullott a könyököm, az állam, a bal kezem, meg úgy általában úgy állok, mint egy kérdőjel. Kicsit olyan, mint macskákat terelni, de legalább a leggonoszabb macskát már sikerült megnevelnem. Rengeteg kisebb-nagyobb korrigálni való van a vonójátékomban, ezekből most kaptam egy csokorral, hogy javítgassam. Ha apránként egyesével kicsiszolom ezeket, az nagy haladás lesz.

A hangok lefogásánál is sikerült jól elcsúsznom az ujjaimmal, de ma tanulhattam egy jópofa módszert arra, hogy a harmadik ujjam be tudjam rendesen pozícionálni, ahhoz viszonyítva meg már megy a kettes is. Ezzel a tudással gazdagodva pedig belelendültünk a dallam pengetésbe, merész 3 hangos dallamokkal. Nagy meglepetésemre a kottából pengetés többé-kevésbé gond nélkül ment, legalábbis a ritmust és a hangokat eltalálom, csak néha bezengetek szomszédos húrokat is, ez kissé belerondít az összképbe.

Eddigi nem létező repertoárom így büszkén gazdagodott egy "Aki nem lép egyszerre" és egy "Tik-tak gyerekek" nótával. Utóbbi ugyanaz, mint a "Zsip-zsup kenderzsup", csak két hanggal lejjebb. Azt gondolná az ember, hogy ezek a dalok egy bizonyos kor után eltűnnek az életéből, de lám, csak visszatértek. Van egy tippem rá, hogy a keresztfiaim pont ugyanezeket tanulják most az óvodában, nemsokára akár kísérhetném is őket hegedűn ;)