Tegnap már csak fél órát kellett bemelegítenem, hogy elkapjam azt az állapotot, amikor nem nyikorog a húr a kápánál és nem ugrál a vonó, mint egy bakkecske, ma pedig tíz perc is elég volt hozzá. Rendkívül érdekes állatfajta ez a hegedű, olyan, mint egy betöretlen ló, csak a hegedűst kell betörni és nem a lovat.

Negyedik napja azt gyakorlom, hogy a vonó kápa közeli felén, jó fél centis részen próbálok skálázni, ami egész szórakoztató lenne, ha nem lenne rettentő monoton, és nem recsegne és nyikorogna a hegedű tőle valami elképesztő módon.

Enyhén belassultak megint a dolgok errefelé, legalábbis kívülről nézve úgy tűnhet. Ugyan rengeteget gyakorlok továbbra is, de a feladatok többé-kevésbé ugyanazok, mint eddig, annyi különbséggel, hogy trükkösebbek a húrváltások és a vonókezelés. A medence túlfelére már át tudok evickélni, most ugyanezt próbálom, csak hol hátrakötözött kézzel, hol ólomcsizmában, hol ezek tetszőleges kombinációjában.

Kissé elhanyagoltam az írást az utóbbi időben, nem úgy a gyakorlást, és igencsak van miért. Ugyan érezhetően könnyebben tanulom az új darabokat és már az összetettebb dalokat is könnyebben sajátítom el, de a tiszta intonáció még nagyon messze áll tőlem. Első fekvésben az ujjak helye teljesen adott, és abszolút magabiztosan használom is őket, emelten, leszállítva, mikor hogyan kell, a darab hangnemének megfelelően, de az az egy-két milliméter tévesztés még mindig rendre becsúszik. Ezen pedig kizárólag a gyakorlás segít, így hát gyakorlok. Kicsit át is alakultak a fontossági sorrendek, így már a napi egy órán túl is előveszem a hangszert, amikor csak alkalmam van rá.

Rendkívüli svunggal gyakoroltam a héten a három második szólamomat, amivel ugyan 2.5-ig jutottam csak, de azt a kettőt becsszó szépen megtanultam. Mindezt azért, hogy ma jobbára elképesztően hamisan adjam elő, többször belezavarodva, hogy mit is kéne játszanom voltaképp. Kissé értetlenül állok a jelenség előtt, de hát ez van, biztosan lesznek még ilyen napok máskor is.

Remek volt ez a péntek! Ugyan a második darab helyes vonókezeléséig nem sikerült eljutnom, így csak kissé otrombán tudtam még játszani, de kisebb csuklásoktól eltekintve egész tűrhetően alakult a szólamom. Most először éreztem azt duó egyik feleként, hogy a másik szólam nem megzavar, hanem kiegészíti a játékot. Nem tudnám megmagyarázni a jelenséget, de korábban mindig nagyon összpontosítanom kellett, hogy a másik szólam ne zökkentsen ki, most valahogy egyben volt a dolog.

Ugyan ezen a héten csak két feladott darabom van, de azok tisztességesen megdolgoztatnak. Eddig általában 10-15 perc gyakorlással megvolt egy dal lényege, és aztán jöhetett a csiszolgatás, de ez a hét igencsak kivételesnek bizonyult. Az első dalt négy napig gyakoroltam, mire megadta magát és elkezdhettem a másodikkal is foglalkozni valamennyire.

A hétre megkaptam az első olyan darabokat, amire már Zoltán is azt mondta, hogy ezek már nem egyszerűek. Meg is dolgoztatnak rendesen. A változatosság kedvéért továbbra is problémáim vannak a három negyedes ütemmel, teljesen másképp bontja az agyam fel a dallamot, mint kéne, ebből kifolyólag képtelen vagyok tartani a megfelelő ritmust. Új nótáknál négy negyedet akarok ott is hallani, ahol nem az van, persze, hogy borul minden. Miután ez így körvonalazódott bennem, tegnap vagy húsz percig hallgattam a begépelt darabot, szemmel a kottát követve, annyiszor kezdve újra, ahányszor botlottam a ritmusban. Végül sikerült kiűznöm a fejemből a képzeletbeli taktus-határokat, és rögzült a 3/4 rendesen. Nahát, máris tudom tartani a ritmust. Ez így mondjuk elég macerás, nagyon remélem, hogy idővel ezen a fronton is kialakul valami rutin és nem kell ízekre szednem minden darabot hangonként.

Múlt péntek után annyira motivált hangulatba keveredtem, hogy másnap délutánra letudtam az egész heti feladatomat, már ami a darabok megtanulását illeti. Mint kiderült ez pont jókor történt, mert sajnos feltűnt egy adag kellemetlen technikai anomália a játékomban, így viszont rengeteg extra időm maradt, hogy a héten megpróbáljam ezeket kipurgálni valamelyest.

Oda vagyok meg vissza. Gyakorlás szempontjából nagyon ramaty hetem volt, sok munkával, kevés hegedűvel, így tartottam tőle, hogy nem fogok ma valami jól szerepelni az órán. Ráadásul rohangálásból érkeztem, felpörögve, teljesen szétszórt hangulatban, nem igazán éreztem, hogy eléggé összeszedett lennék a játékhoz.